Kadarkúti Égi Üzenetek 125. Mennyei Atya : Az irgalmasság lelki cselekedetei III.

2011.11.02

ÉGI ÜZENETEK

Mennyei Atya:  Az irgalmasság lelki cselekedetei III.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok. Eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma befejezem az irgalmasság lelki cselekedeteiről szóló tanításainkat. A hatodikról és a hetedikről lesz szó. A hatodik az ellenünk vétkezőknek megbocsátani, a hetedik élőkért és holtakért imádkozni.

Ellenünk vétkezőknek megbocsátani, ez bizony rendkívül nehéz, embernek szinte lehetetlen, csak velünk együtt lehetséges. Ki volt az, aki először tanított benneteket ellenségszeretetre? Nem más, mint Jézus Krisztus, amikor köztetek járt. Ő sok mindent mondott a népnek, akik özönlöttek utána. Mondta nekik, hogy a rosszat jóval viszonozzátok, hogy szeressétek ellenségeiteket.

A mai emberek között sok olyan van, aki el tudja fogadni, és ismeri Jézus tanításait az ellenségszeretetről, a megbocsátásról, de még többen vannak azok, akik nem is hallottak róla, és nem is akarják megismerni ezt a tanítást. Példákban fogom nektek megmutatni, hogy mekkora különbség van az emberek között a megbocsátáshoz való kapcsolatukban. Az első példában egy tanárnőről lesz szó, Mariannak hívják és az egyik kolléganőjéről, Irénkéről. Mariann irodalomtanár, Irénke pedig alsótagozatos tanítónő. Az igazgató helyettes Irénkét megkéri, hogy menjen végig az osztályokon, és vigyen a gyerekeknek és a tanároknak egy felolvasni való fontos üzenetet. Irénke végzi is a munkáját, és elsőként bekopog Mariann órájára, Mariann a tanári asztal székén ül, és olvas egy regényt, a gyerekek pedig csöndben írják a dolgozatot. De hogyan! Papírfecniket adogatnak egymásnak, a könyvből olvassák ki a válaszokat a dolgozathoz, tehát puskáznak. Megdöbben ezen Irénke, meg is van a véleménye erről a nagy lazsálásról, és ahogy végez a rábízott feladattal, rögtön megy az igazgatóhelyetteshez, és elmondja, hogy Mariann milyen felelőtlenül íratja a dolgozatot. De ezzel nem elégszik meg, hanem továbbmegy és a többi tanárnak is elmondja. Ezzel aztán ítélkezett, bűnt követett el. Telik az idő, valahogyan a fülébe jutott Mariannak, hogy mit mondott róla Irén, és elkezd haragudni rá. Nem is szól hozzá, éppen hogy csak köszön, rideg, fagyos hozzá. Egy fél év múlva Irén odaáll Mariann elé és így szól: –Te, Mariann, nem tudnál nekem segíteni, te magyar szakos vagy, biztos meg van neked az Arany Ember. Kötelező olvasmány a lányomnak és sehol nem tudom megszerezni. Nem hoznád be holnapra? Mariann felemeli a fejét és azt mondja dacosan: –Nem! – Miért nincs meg neked? – De meg van, de neked semmit nem adok kölcsön. – De miért? – Irén már régóta elfelejtette, amit tett. –Gondolkozzál csak! Eszébe jut Irénnek, és bocsánatot kér: – Ne haragudj, amiért ilyen kellemetlen helyzetbe hoztalak több ember előtt! De Mariann egy szót sem szól, és a könyvet nem hozza.

Amint tapasztaljátok ebből a példából, Mariann nem követte Jézus tanítását, Nem volt egyáltalán vallásos, de Irén sem. Nem voltak hívő emberek, nem tudták, mi az a megbocsátás.

És most nézzünk egy másik esetet. Piroska és Gábor házaspárok. Nemrég házasodtak össze, egy katolikus templomban volt az esküvő. Gábor ateista, Piroska pedig vallásos, katolikus, és csak azért volt a katolikus esküvő, mert Piroska másképpen nem ment volna hozzá Gáborhoz. Hát ebből a különbségből volt is vitájuk nem egyszer, de nem annyira komoly, hogy ártott volna a házasságuknak. Egyszer az történt, hogy Piroska a templomból nem egyedül jött haza, hanem az utcájukban lakott egy fiatalember, Istvánnak hívták. A kapunál észrevette a Piroska, hogy a szembe szomszéd Iluska néni függönye meg lebben, az üvegen keresztül lesi őt. A következő vasárnap megint Istvánnal jött haza, az öregasszony megint megleste őket. Azután nem is várt tovább, hanem másnap, amikor ment az ÁBC-be, el kezdte mondani az ismerősöknek, akikkel találkozott, hogy Piroska megcsalja a férjét, Piroskának barátja van, képzeljétek el, hogy nem szégyelli magát. És ez el is terjedt a faluban nagyon gyorsan. Természetesen a férjnek is a fülébe jutott. Gábor haragra lobbant és azonnal ment Piroskához, szidta-hordta, mindennek elmondta, hogy mennyire csalódott benne. Azt hitte, hogy szereti. Piroska hiába sírt és könyörgött, hogy ne haragudjon rá, ő igazán senkivel nem csaltam meg, nincsen barátja. Azután hirtelen a fejéhez kap, és azt mondja: – Most már tudom, hogy honnan terjedt el a hír. És elmondta azt is, hogy Istvánnal hozta össze, aki Gábornak jó barátja az utcából. Gábor fellélegzett, bocsánatot kért Piroskától, összeölelkeztek, és nem is volt semmi baj. A Juliska néni influenzát kapott, és annyira megbetegedett, hogy nem tudott elmenni még a boltba sem. Haragban volt a két szomszédjával, felhívta Piroskát, hogy ez alatt a pár nap alatt, amíg beteg megtenné-e, hogy elmegy neki a boltba. Csak egy fél kiló kenyér, meg egy fél liter tej kellene. A Piroska nagyon kedvesen megígérte, hogy természetes, hogyha bajban van, segít rajta. Ez így ment egy pár napig. Piroska amint hallottátok, vallásos, templomba járó ember volt, ő hallotta Jézus tanítását. Tudta jól, hogy a rosszat jóval kell megfizetni.

Nézzük mi mindent tanított Jézus, amikor itt a földön köztetek járt. Az átokra áldással kell felelni, mert ha megáldjátok azt, aki átkot mond felettetek, akkor megtöritek az átkot, és rátok is vissza száll ez a csodálatos áldás, mert Isten nagyon szereti, amikor megbocsátók vagytok. És azt is tanította Jézus, hogy imádkozni kell a rágalmazóitokért. Mert amikor rágalmaznak, rögtön dühbe gurultok, és szeretnétek bosszút állni. Visszaszólni, és védeni magatokat. Ne ezt tegyétek, hanem imádkozzatok azért, aki rosszat mondott rólatok. Erre is mondok egy példát, gyermekeim. Gizike nagyon messze lakik, valahol az Alföldön. És egyszer nagy bajba került, azt vette észre, hogy húzódoznak tőle az emberek. Az a két asszony, aki a templomban mindig mellette szokott ülni jobbról, balról, egy padsorral hátrébb megy. A többiek is, amikor mennek kifelé a templomból, most nem szólnak hozzá, nem is köszönnek neki. Nem tudja elképzelni, hogy mi lehet ez. Megkérdezi az egyik asszonyt, aki mellette szokott ülni, hogy miért nem ül mellé, hát csak nem haragszik rá. Az illető csak ennyit mondott: – Azt mondta az egyik asszony, hogy te a nőket szereted. És ez elterjedt közöttünk, és ezért valahogy óvakodunk tőled. De ne mond meg, hogy én mondtam. Gizike rettenetesen megdöbbent, hogy mondhattak ilyet róla, ez nem igaz, semmi ilyen hajlama nincs, miből gondolhatta az, aki ezt mondta róla. Ráadásul a sekrestyés nő volt. De ezzel nem elégedett meg a sekrestyés, hanem elment abba a háztömbbe, ahol Gizike lakik, és elmondta a házmesternek, hogy a nőket szereti, vigyázzanak, óvakodjanak tőle. Így aztán, amikor hazament otthon, a házban, annyira húzódkoztak tőle az emberek, mintha leprás lenne. Rettenetes volt ez, az ő életében még soha nem volt ilyen vád. Elmondta sírva a férjének, hogy mit beszélnek róla. A férje nagyon dühös lett, haragudott erre a sekrestyésre. Gizike azért nyugtatta, hogy ne szóljon neki. Fájdalmában felhívta az én eszközömet Évát, és megkérte, kérdezze meg az Úr Jézust, hogy mit tegyen. Jézus így szólt: – Drága Gyermekem, Gizike! Ne aggodalmaskodj, tudom rettenetes neked ez a vád, ez borzalmas nagy-nagy igazságtalanság. De látod, most megengedtem, hogy neked részed legyen abban, amiben nekem volt. A mai emberek nagyon sok rosszat mondanak rólam és az én szeretett tanítványomról, Jánosról. Látod engedem, hogy ugyanazt átéld, amit Én. Ne törődj az emberek véleményével, hanem csak azzal, hogy nekem mi a véleményem rólad, Én tudom, hogy te hűséges és tiszta gyermekem vagy. És tudod mit, imádkozz azért a sekrestyésért, mert nagyon kemény büntetés vár rá, emiatt a csúnya rágalmazása miatt. Azután Jézus arra is tanította az embereket, hogy a rosszért jóval kell fizetni, ha megütik az egyik arcod, akkor tartsd oda a másikat is. Hát erre is egy példát mondok nektek: Mégpedig Jutkával történt, aki egy rajzszakos tanárnő, aki Budapestről került le Kadarkútra. Rendesen végezte a feladatát, a tanfelügyelők és az igazgató is meg voltak vele elégedve, kivéve azt, hogy vallásos lelkületű volt. Akkoriban még harminc-negyven évvel ezelőtt a falusi iskolából a tanárok és diákok elmentek a téesz földre dolgozni egy hétre. A gyerekeket a tanárok beállították egy sorra egy kosárral, és el kezdték szedni a krumplit. Jutka nézte, a többi tanárnőt, hogy mit kell csinálni, mert ő Pesten ilyesmit nem csinált. Hallja ám, hogy a szomszéd sorban, a Marika nevű kolléganője úgy hajtja a gyerekeket, mintha csak állatok lennének, ordít, pofozza őket, a legcsúnyább, legtrágárabb szavakkal hajtja őket. Ez nagyon bántotta őket. És amikor már három hosszú sort összeszedtek, a gyerekek így szóltak: –Jutka néni, nem lehetne már egy kicsit pihenni, annyira fáj már a derekunk, olyan jó lenne leülni csak egy pár percre. És Jutka azt mondta nekik, hogy rendben van, üljetek csak le a kosár tetejére, öt percig pihenünk. Meglátta ezt Marika, rögtön odajött, összeszidta a kolléganőjét, aztán a gyerekekre ripakodott, hogy takarodjatok azonnal szedni a krumplit. Vége lett a krumpliszedésnek, és hamarosan rá néhány napra volt egy nevelési értekezlet. A szokásos beszámolót most éppen Jutkának kellett elmondania. A témája az volt, hogy a munkára nevelés. Mikor vége volt a beszámolónak, Marika feltette a kezét, és azt mondta: – Hát a Jutka nagyon tudja elméletben, hogy hogyan kell munkára nevelni a gyerekeket, mert csak üldögéltek a kosáron, ahelyett hogy szedték volna a krumplit velünk együtt. Ezzel aztán teljesen eláztatta Jutkát az igazgató előtt. Attól kezdve, amikor jutalomosztás volt, Jutka mindig kimaradt belőle. Teltek az évek. Három év is elmúlt. Marika lánya negyedikes gimnazista lett. Már el is felejtették az egészet. Marika odaállt Jutka elé és mondta: – Te Jutka, te rajzszakos vagy, nem tudnál nekem segíteni? A kislányom a képzőművészeti főiskolára jelentkezik, most lesz egy hét múlva a felvételi. Nincs valami ismerősöd a képzőművészetin? Erre Jutka így felelt: – Ó, dehogy nincs, hiszen ott van Jóska, akivel egy csoportba jártam a főiskolán. Majd én segítek, ma este már föl is hívom. Elrendezte, hogy felvegyék a képzőművészeti főiskolára a kislányt. Látjátok, aki hisz Istenben, aki ismeri Jézus tanítását az ellenségszeretetről, az tudja, hogy el kell felejteni a bántást, meg kell bocsátani, és ha valaki rosszat tett vele, akkor is jót kell tenni vele.

Élőkért, holtakért imádkozni kell. Az élőkért imádkozni azt jelenti, hogy az igazakért és a bűnösökért is kell imádkozni. Felötlik bennetek, miért kell az igazakért imádkozni, akik olyan buzgók, napi áldozók, akik ott vannak a szentségimádáson, akik mindig imádkoznak, ott vannak a szentségimádáson, akik mindenkihez jók, alázatosak, áldozatosak. Mert az ördög nem alszik! Őket is megkísérti, sőt őket kísérti a legjobban, mert őket is meg akarja kaparintani. Ezért imádkozni kell, hogy a kegyelemben megmaradhassanak, és hogy egyre több erény fejlődjön ki bennük, hogy elérjék az életszentséget. A bűnösökért pedig azért kell imádkozni, hogy a tágas útról, ami a pokol felé vezet, rátérjenek a keskeny, rögös útra, hogy elnyerjék az örök életet. A holtakért is kell imádkozni. Azt gondoljátok, hogy azért a gonosz emberért, aki egész életében csak rosszat tett, pokollá tette az egész családja, szomszédai, kollégái életét a szekáns rossz természetével nem érdemes imádkozni, mert úgyis a pokolba került? Vagy azért aki nagy halálos bűnöket követett el, mint a gyilkosság, abortusz, rablás? Nehogy azt higgyétek! Isten végtelenül irgalmas, nem tudhatjátok, hogy közülük ki az, aki mégis megkapta a kegyelmet, hogy a tisztítóhelyre jusson. És ott vár, és hiába várja a ti imáitokat, mert ti azt gondoljátok, hogy a pokolba került. A fordítottja is így van. Sokan vannak, akik sok jót tettek itt a földön, mindig jártak a templomba, olyanok voltak, mint a szentek. Talán értük nem kell imádkozni? Ez sem így van. Lehetnek ezeknek a nagyon kedves, jó embereknek is bűneik, tartozásaik. Lehetnek olyan rejtett bűneik, amit csak ő tudott és a gyóntatója, és a tisztítóhelyről hiába várja, hogy imádkozzatok érte, hozzatok érte áldozatokat, ajánljatok fel érte szenvedéseket, ti nem teszitek, mert azt gondoljátok, hogy a mennyben van. Nem mondom meg senkinek, hogy hová kerültek azok, akik meghaltak. És ennek is meg van az oka. Ha tudnátok, akkor sok hibát elkövetnétek. Például, van egy ember, aki nagyon jó, kedves, mindenki szereti, templomba jár, de közben van valami, amit ti nem tudtok, lehetetlenné teszi otthon a családja életét, pl. rendkívül féltékeny, ezzel kínozza a feleségét. Vagy túlságosan sokat követel a gyerekeitől, nem veszi észre, hogy azok csak középszerű képességekkel rendelkeznek, és állandóan üti-veri őket, mert rossz jegyet hoznak haza. Tehát annak is vannak bűnei, akinek úgy tűnik, hogy nincs semmi hibája. Vagy volt egy vagy több abortusza, amit már meggyónt, és most le kell töltenie a tartozásait. Mi lenne, ha kiderülne az igazság, hogy ez a lélek a tisztítóhely mélyén van és nagyon szenved, pedig hát napi áldozó volt, és öt rózsafüzért mondott el, és mégis odakerült. Ti könnyen azt a következtetést vonnátok le, ha így van, hogy az ember annyit szenved, és minden nap elmegy a templomba, hát akkor érdemes templomba járni? Nem kell annyira vallásosnak lenni, nem kell templomba járni, otthon is lehet imádkozni. Ilyen nagy bajok származhatnának, ha tudnátok, hogy hova kerültek a meghaltak. Vagy a fordítottja is igaz, ha valaki nagyon rosszul viselkedik, így kívülről nézve tele van bűnnel, annyi rosszat tesz, senki se szereti. Iszákos, goromba a családjával, csal, lop, mindenféle szörnyű bűne van, és meghal. Ez az ember a mennyországba jutott, amit ti szerencsére nem tudtok. Mert ha tudnátok arra gondolhatnátok, hogy most akkor nyugodtan bűnözzünk, paráználkodjunk, igyunk, élvezzük az életet, mert úgyis a mennyországba jutunk. Látjátok, drága Gyermekeim! Hát ezért nem jó, ha tudjátok, ki hol van a túlvilágon!

És most egy utolsó kérdés, vajon kikért kell többet imádkozni? Az élő bűnösökért, vagy a tisztítótűzben lévőkért. Ezen sokat vitatkoztak már apácák, szerzetesek, papok, hívek egyaránt. Az egyik azt mondja, hogy a tisztuló lelkekért kell először is többet imádkozni, a másik a bűnösökért kell. Gyermekeim, a tisztítótűzben szenvedőkért is kell imádkozni, áldozatokat hozni, csakhogy ők már biztonságban vannak, nem tudnak elkárhozni, viszont az élők, legyenek bármilyen jók, bármikor eleshetnek, hiszen a sátán ott van és a legjobbakat úgy meg kísértheti, hogy úgy elesnek, hogy halálos bűnben találják magukat. Tehát még ők a tágas útra is áttérhetnek, tehát természetes, hogy elsősorban az élőkért, a bűnösökért kell imádkozni, és azután jönnek a tisztuló lelkek.

Most pedig elmondom, hogy itt áll előttetek a teljes Szentháromság, és a Szűzanya. Emberalakban látjátok őket. Mindhárman hófehér ruhát öltöttek, nagyon szépek, ragyognak a fénytől. A Szentháromság előtt térdel egy ember, zokog, sír és tele van foltokkal. Ez az ember a tisztuló lelkeket jelképezi. Egy kicsit távolabb, hátat fordítva a Szentháromságnak áll egy ember dühösen, káromkodva, kiabálva, éppen valami bűnre készülve, és azon gondolkodik, hogyan fogja elvégezni azt a gyilkosságot, amire készül. Ez az ember szintén tele van folttal, azzal a különbséggel, hogy majdnem koromfekete, annyira súlyosak a bűnei. Mit tehet a Szentháromság? A Mennyei Atya belenyúl a kebelébe és kiveszi a szívét, gyönyörű arany szív, amelyen aranykoszorú van. Jézus ugyanezt teszi: kiveszi a szívét, egy dobogó piros szív, töviskoszorúval, lánggal a tetején, és egy sebbel, amit a lándzsa okozott. A Szentlélek szintén kiveszi a szívét kebléből, és ott van a dobogó piros szíve, és láng van a közepén. A szívük elkezd ragyogni, sziporkázni, mindig jobban és jobban, és egyszer csak mind a három szívből a kegyelem sugarai áradnak egyenesen a térdeplő, bűnbánó, tisztuló ember szívébe. Abban a pillanatban a foltok elkezdenek tünedezni róla, szinte perceken belül hófehér lesz a ruhája, tiszta az arca, keze, lába. Megjelenik az őrangyala és elvezeti a Mennyországba. A Szentháromság a szívét odairányítja a neki hátatfordító gonosz lélekre. Nem is gonosz lélekre, mert a gonosz lélek maga a sátán, csak erre a szerencsétlen bűnös emberre. A fények elérik őt, de lepattanak róla. Ezek a kegyelmek a valóságban ezt jelentik: Pl. odaküldünk hozzá egy mélyen vallásos hívő embert, aki próbál rólunk beszélni, és próbálja megtéríteni, de nem sikerül neki, mindent visszautasít. Vagy pedig a kezébe akad egy vallásos könyv, gyorsan eldobja. Bekapcsolja a televíziót, a „Jézus élete” című film megy éppen, rögtön átkapcsolja a televíziót egy másik csatornára. Hiába küldjük a kegyelmet a bűnös embernek, lerázza. Csak ti tudtok segíteni drága engesztelő gyermekeim!

Csak ti tudtok imádkozni ezekért az elvetemültekért, akik mindent visszautasítanak. Mert a ti imáitokat, áldozataitokat, szentmiséiteket átalakítjuk bűnbánattá, és kiosztjuk nekik, és ez fogja megindítani a szívüket. Ezért most a Szűzanya itt áll előttetek hófehér ruha van rajta, és így szól: Drága Kicsinyeim, kérlek benneteket, hogy a mai Öt Szent Seb rózsafüzért ajánljátok fel a legelvetemültebb bűnösökért, akik nem tudnak bocsánatot kérni, és nem akarnak. Csak ti tudjátok a szívüket megpuhítani nekünk. Most pedig, Én, Mennyei atyátok megáldalak benneteket az irgalmasság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 

Utolsó bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.