Mennyei Atya: Jézus élete LVII. Töviskoronázás

Mennyei Atya: Drága Engesztelő Gyermekeim, ma Én, Mennyei Atyátok folytatom Szent Fiam szenvedéseinek történetét. Nagy szeretettel köszöntelek, és fenséges fejemen most nem korona van, hanem egy fénylő, aranyszínű töviskoszorú, Jézus töviskoronájának tökéletes mása. Leveszem és körbeviszem közöttetek. Egy-egy tövis 5-6 cm hosszú és nagyon hegyes. Annak a jelképe, hogy Én, az Atya együttszenvedtem Szent Fiammal. Minden fájdalmát átéreztem a lelkemben. Miért aranyszínű? Mert Jézus, a második isteni Személy a fájdalmas töviskoronázás türelmes viselésével megdicsőített Engem az Égben. És most hallgassátok, mi történt az Én engedelmes, drága Fiammal.

Miután a kegyetlen ostorozást követően megengedték neki, hogy felvegye véres ruháját, nem hagyták pihenni egy percig se, hanem teljesen legyengülve, támolyogva elhajtották a belső udvarba. Keményen ráparancsoltak, hogy vetkőzzön. Engedelmesen, az ostorozás sebeit felsértve újra vállalta a meztelenség szégyenét. Ó, mennyi rosszakaratú ember kísérte és nézte őt: farizeusok, a főpapok leghitványabb szolgái, római katonák és mindenféle kíváncsiskodó népség. Mutogattak rá és gúnyolták a szemérmessége miatt. Hoztak egy vérfoltos, piszkos vörös katonaköpenyt és koronaként egy töviskoszorút, melyet olyan gonoszul fontak össze, hogy nagy tövisei befelé álljanak. Az egyik katona nádpálcát adott át a hóhéroknak. Tudjátok-e Engesztelőim, kik találták ki, hogy a hóhérok a „zsidók királya”-ként kigúnyolják? A farizeusok. Azért, hogy úgy állíthassák Pilátus elé, mint aki a zsidók királya akart lenni. Ott volt egy ledőlt oszlop alja, mely megfelelt „trón”-nak. Tele rakták törött cserepekkel, és hogy még nagyobb fájdalmat okozzanak neki rálökték. Jézus felszisszent a fájdalomtól, ösztönösen próbált felemelkedni, de a két leggonoszabb pribék odament és vállára nehezedve jól belenyomták. Még büszkék is voltak aljasságukra. Körülnézett szegény elgyötört fiam, de egyetlen együttérző arcot se látott a jelenlévők között. Hirtelen meglátta Édesanyját és Jánost egy oszlop mögött rejtőzködve, félvén, hogy elzavarják őket. Legszentebb Leányom arca tükörképe volt Jézus szenvedésének. A szeme beesett, karikás volt, vérvörös a sok sírástól. Ő mindent a lelkében szenvedett el, amit Fia testében és lelkében. Most következett a legborzalmasabb. Hozták a töviskoronát és kegyetlenül a fejébe nyomták. E pillanatban hallottam, amint Szent Fiam gondolatban kért Engem, hogy ezt a hallatlanul fájdalmas kínt segítsek Neki kibírni. Meghallgattam. A pribékek két botot hoztak és körbe-körbe a koponyacsontjáig beleverték a koszorút. Mindenütt egyszerre érezte fájdalmas döféseket. Teste remegett a rettenetes kíntól, de ajkai zárva maradtak. Egy szisszenést se lehetett hallani. Szűz Mária ezt látva oda akart szaladni hozzá, de János szorosan tartotta a vállainál fogva. Igen. Teljesítettem Jézus kérését. Isteni erőmnél fogva nem engedtem belehalni. Ó, Gyermekeim! Ekkora mérhetetlen fájdalomnak még a felét se bírtátok volna ki. Ő Isten Fia, ti pedig teremtményeim vagytok. Neki be kellett teljesíteni közös terveinket, a Megváltást, a szenvedés kelyhét fenékig ki kellett ürítenie, nem halhatott meg idő előtt.

Drága Kicsinyeim! Kérlek benneteket, hogy ne fásuljon el szívetekben soha a töviskoronázás ténye. Elmélkedjetek és szemlélődjetek róla. Kínjaim láttán gondoljatok bele, milyen sokba kerültek Jézusnak a ti bűneitek. Milyen rettentő mértékben mérem szeretetemet irántatok, Teremtményeim, hogy megengedtem, hogy Fiammal, az Én elsőszülöttemmel ezt tegyék. A töviskoronázást szemlélve két érzés uralkodjon szívetekben: a bűnbánat és részvét. Ha kértek rá, megadom a kegyelmet, hogy a töviskoronázást ne úgy nézzétek, mint 2000 év előtti eseményt, hanem úgy, mintha most történne. Sokszor azért imádkozzátok gépiesen, mert Jézus szenvedései sok-sok emberöltővel ezelőtt történtek.

Képzeljétek el a túlvilágot! Ott nincs múlt, jelen és jövő. Ott mindig ma van. Szent Fiam nyilalló fájdalmai, arcán végigömlő Vére ezekben a pillanatokban történik. A Mennyben a szentek és angyalok hálásan és szüntelenül dicsőítik Őt a kínokért, amit a töviskorona okozott. A szentek már tudják, hogy e nélkül nem üdvözülhettek volna.

Mély szomorúság fog el Engem, Atyátokat, mikor látom, hogy teremtményeim tömegei semmibe veszik a temérdek szenvedést, amit Megváltójuk elviselt értük. Nem is beszélhettek nekik erről, mert csak kinevetnek titeket. De ti, Kincseim, bízzatok irgalmamban, imádkozzatok értük. Ha ti felajánljátok Nekem a töviskoronázás nyilalló kínjait az Ő Szentséges Fejében azokért, akik nem értékelik és nem hiszik el, rátok való tekintettel, lelkük nem vész el.

Tovább mondom nektek Üdvözítőtök gyötrését. Nem elég, hogy kimondhatatlan nagy fájdalmakat okoztak Neki a fizikai, testi kínzásokkal, hanem lelkileg is alaposan megalázták. Kormánypálcaként nádat nyomtak összekötözött kezébe, mintegy nevetségessé téve ezzel, hogy Ő királynak mondja magát. Hiszen megjegyezte, hogy az „én királyságom nem e világból való”. Hangosan, nevetve jegyezték meg:

-Most aztán igazán király vagy, amint annak is hirdetted magadat. Egyenként gúnyolódva elé járultak és így köszöntötték:

-Üdvözlégy, zsidók királya!

A Sátán és szolgái ott settenkedtek a gonosz pribékek és nevetgélő katonák körül. Egyre több aljasságra kísértették őket. Nem voltak benne biztosak, hogy Jézus a Messiás, Isten Fia, de azért gyanakodtak erre. Végtelenül bosszantotta őket, hogy minden kínzást némán tűr, és ezt jelnek tekintették. Arra gondoltak, hogy egy egyszerű teremtmény védekezne, szitkozódna, ordítozna. De ha Isten Fia, miért hallgat, miért nem csap oda hatalmánál fogva? Ez az ördögök előtt rejtély volt. Tehetetlenségükben nem tudtak mást kitalálni, mint mindig újabb és újabb gyötréseket súgtak a hóhéroknak, a katonáknak és a körülálló bámészkodóknak. Az egyik ember odament, megragadta az egyik tövist és annál fogva forgatni kezdte a fején a töviskoronát. A vér azonnal elborította arcát, haját, hiszen erőszakosan felszakított fejsebeit, újakat képezve. Az Én bátor Fiam ezt is hang nélkül tűrte. Gondoljatok bele, hogy ha egy teremtményem halálos bűnt követ el, ma ő is ezt teszi szeretett Megváltótokkal: megpördíti Szent Fején a töviskoronát, és Ő ezt a lelkében érzi. Elég hozzá egy káromkodás, egy rágalmazás, egy vasárnapi szentmisemulasztás, egy gyilkosság, egy abortusz stb., és az illető új sebeket okoz neki.

A gonosz démonok nem hagyták abba a szörnyű sugallatokat. Volt a nép közül, akit arra ösztönöztek, hogy a katonai vaskesztyűvel a tövisek tetejére csapjon. Volt, aki ököllel lesújtott a vállára, a karjára, a lábszárára. Ettől aztán öklük Jézus vérétől vöröslött. Látnia kellett Megváltótoknak, hogy az Ő végtelenül értékes Szent Vérét szétfröcskölik és koszos ruhájukba törlik. Nekem, Atyátoknak erről eszembe jut valami. Nem egyszer látom, hogy felszentelt szolgáim közül valaki részegen misézik. Az átváltoztatás után egy esetlen mozdulatával fellöki a Szent Vér kelyhét, melynek tartalma végigcsorog az oltáron, lefolyik a földre és a pap piszkos cipőtalpával benne támolyog és tocsog, majd elcsúszik és ott fekszik szétkenve ruhájával a legtiszteletreméltóbb Vért. Mit tesznek szegény hívek? Odaszaladnak hozzá, felemelik és beviszik a sekrestyébe. Az ő talpukon is ott marad parányi foltja a vérré változtatott bornak és a szentmise után lépkednek vele a piszkos aszfalton. És mi történik az oltárterítőbe ivódott Szentséges Vérrel? Viszi a sekrestyés és kimossa, kicsavarja, megsemmisíti az Eukarisztiát.

Drága Kincseim! Titeket, akiknek Jézus Krisztus Szívetek Királya, meghívlak egy misztikus történésre. Csukjátok be szemeteket, és nyissátok ki lelki szemeteket! Nézzétek, itt ül előttetek Megváltótok vérbe-fürödve, tövissel koronázva, bíborköpenyben, nádpálcával a kezében. Ó, milyen megrendítő látvány! Atyai Szívem beleborzong és vérzik, hogy mit műveltek Egyszülöttemmel. Kínzói eltűntek, itt csupa együttérző baráttal van körülvéve. Nem egyedül jött, vele van Édesanyja. Ott térdel előtte és ölébe hajtja bánatos fejét. Majd feláll és felétek fordul. Homloka véres lett Jézus kezétől, szeméből patakokban hull a könny és elcsukló hangon szól hozzátok:

-Kicsinyeim! Azért jöttünk közétek, hogy elmélyítsük bennetek a bűnbánat és együttérzés kegyelmét. Emlékezzetek vissza tanításunkra, hogy már az ítéletnél ott voltam Jánossal és Mária Magdolnával. János megfogta a karomat, hogy elég a fájdalmakból, ne nézzem tovább. Felajánlotta, hogy hazakísér és a szent asszonyokra bíz. Én sírvafakadtam és kértem, maradjon mellettem, mert mindent látni akarok, amit Fiammal tesznek. Végignéztem az ostorozást és utána a töviskoronázást. Közelebb akartam menni, de a katonák durván hátralökdöstek. Volt köztük egy szelídebb, megfogta a karomat és egy oszlop mögé rejtett minket és így szólt:

-Innen nézzétek, innen már nem zavarnak el titeket.

Mondtam, hogy az édesanyja vagyok a Názáretinek. Ezen annyira meghatódott, hogy marcona katona létére megsimogatta az arcomat. Később egyike volt azoknak, akik Jézus halála után, mikor a lándzsát kihúzták oldalából, Cassziusszal együtt megtért. A „koronázás” alatt két ízben vesztettem el eszméletemet. Először, mikor botokkal beverték a töviskoronát, másodszor, mikor kíméletlenül forgatták a fején.

Most figyelmeteket Szent Fiamra terelem. Emlékezzetek vissza régi megbánt, meggyónt bűneitekre és képzeljétek el, hogy mindannyiszor, amikor elkövettétek, tövist szúrtatok a fejébe. A bocsánatos bűnnel kis tövist, a súlyos bűnnel nagy tövist. Ó, milyen fájdalom lelketeknek, hogy még mindig előfordulnak nálatok bocsánatos bűnök, mint gyarló, esendő gyermekeinknél. Lélekben térdeljetek le, és szívből bánjátok meg ezeket a bűnöket. Tekintsetek Jézusotokra! Mit tesz? Töviskoronája által okozott sebeiből fényes piros sugarakat bocsát bűnbánattól szenvedő szívetekbe, és kegyesen letörli velük a régi és új bűneiteket. Ez azt jelenti, hogy bűnbánatotok őszinte volt, és Ő elfogadta. Ezután az együttérzéseteket akarjuk növelni. Jézusnak minden mozdulat fájdalmat okoz, most mégis felemeli töviskoronától nehéz, elgyötört fejét, és ezt kérdezi tőletek:

-Akarjátok-e szenvedésemet enyhíteni? …Boldog vagyok, hogy végre Engem nagyon szerető barátaim vesznek körül. Jöjj, drága áldozatos fiam barátoddal, aki szintén nagyon szeret Engem. Hozzatok egy fogót. Töviskoronám hátul van drótokkal összeerősítve. Óvatosan vegyétek le róla, nehogy megszúrjátok kezeteket! Megszabadítottatok e nehéz tehertől. Máris jobban érzem magam. Álljatok ide Elém! Mutassátok kezeteket! Majdnem minden ujjatokat megszúrták a tövisek. Még meg vagyok kötözve, ezért emeljétek ajkamhoz ujjaitokat, hogy hálacsókjaimmal meggyógyíthassam. Ezután két szerető, engesztelő kislányomat hívom. Jöjjetek, hozzatok egy kést magatokkal és kötelékeimtől szabadítsátok meg elzsibbadt kezeimet. Ó, mennyivel jobb most! Gyertek kicsiny segítségeim, nyújtom felétek két karomat, melyekbe kezd visszatérni az élet, és tenyeremmel megsimogatom kedves arcotokat.  Most titeket szólítalak fájdalmaim enyhítésére három drága Kislányom: te hozz egy vízzel teli tálat, te kicsim, szivacsot és sampont, törölközőt, te harmadik segítségem, illatos balzsamot fejsebeimre! Mossátok meg hajamat, arcomat, tisztítsátok meg sebeimet és kenjétek be gyógyító balzsammal. Jöjjetek! Hajtsátok ölembe fejeteket, hadd simogassam meg köszönetképpen e szeretetteljes feladat elvégzéséért. Gyermekem, te vagy a következő. Itt van a földön mellettem piszokban és vérben ázva a ruhám, amit levetettek velem. Kérlek, vidd el és mosd ki szép hófehérre, szárítsd meg és hozd vissza! Közben jöjjetek hárman segítőkész engesztelőim! Vegyétek le a piszkos, véres katonaköpenyt, mely aranypalástként szolgált, és mosogassátok le agyonostorozott hátamat, mellemet, karjaimat. Hajoljatok fölém, hogy köszönetül az alapos és kíméletes mosdatásért arcotokra egy-egy szeretetcsókot leheljek. Már csak a lábam sajog a sok ütlegeléstől, összetaposástól. Ti ketten, legalázatosabb gyermekeim, hozzatok egy lavort meleg vízzel, szappant, törölközőt és mossátok meg elgyötört lábaimat. Kicsiny Mária Magdolnáim, köszönöm a felfrissítést. Nagy szeretetemben megsimogatom kezeiteket. Közben megérkezett kislányom a kimosott, kivasalt hófehér ruhámmal. Nagy szeretettel Rám adja. Felállok gúnytrónomról. Két angyal az égből leszáll. Az egyik kezében egy rubinttal díszített aranykorona van, a másik egy díszes aranypalástot hoz. A Mennyből leereszkedik egy díszes trón és Én, mint Királyotok helyet foglalok rajta.

Ti mindannyian, ahányan csak vagytok térdre borultok előttem és egyszerre így kiáltotok:

-Üdvözlégy Jézus Krisztus, Ég és Föld Királya.

Itt áll mellettem Atyám és Mennyei Édesanyátok. Mindhárman felemeljük áldást osztó jobbkezünket és szeretetünkben megáldunk benneteket a bűnbánat és együttérzés kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében . Amen

 

Utolsó bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.