Szűzanya: Jézus élete LVIII. Keresztrefeszítésre ítélve

Szűzanya: Drága Engesztelőim! A mennyezet megnyílt és egy fényes fehér felhőn leereszkedtem közétek. Halvány szürke ruhát viselek és egy sötétkék köpeny borít be engem, a hajamat is befedi, csak az arcom és kezem látszik ki alóla. Éppen olyan öltözékben vagyok, mint akkor régen szent Fiam elítélésekor. Arcomon szomorúság és fájdalom tükröződik, mert vissza kell emlékeznem arra az igazságtalan eljárásra, a sok gonoszságra, gyűlöletre, ami körülvette az Én imádott, ártatlan, forrón szeretett Jézusomat.

Gyermekeim! Hallottátok az elmúlt hetekben, milyen embertelenül bántak Vele az ostorozás és a töviskoronázás alatt. A farizeusok és a pribékek elégedetten néztek végig felismerhetetlenségig megkínzott, vérben ázott arcán, alakján. Úgy gondolták, ha ebben az állapotban vezetik Pilátus elé, be fogja látni, hogy milyen semmitérő, hitvány ember áll előtte, egy közönséges bűnöző, akik már alaposan megkapta megérdemelt büntetésének egy részét, és ez a látvány majd arra ösztönzi, hogy halálra ítélje. Ahogy ott ült, töviskoronával a fején, véres katonaköpennyel a vállán, távolról néztem, mi következik. Keményen ráordítottak: „Felállni! Most megmutatjuk a helytartónak, hogy milyen „előkelő” király vagy.” Kötelekkel megkötözve, ütlegelve hajtották a pretórium épülete felé. Minden ütésnél összerándult anyai szívem. Pilátus, mikor eléállították a megkínzott embert, elborzadt azon, hogy milyen kegyetlenül elbántak vele. Azt hitte, hogy a zsidók most már dühükben lecsillapodnak, és nem fogják követelni a halálát. Kérdezgetni kezdte Jézust a vádakat illetően és meg volt győződve arról, hogy ártatlan. Az erkélyen a nép elé állította, láttam, hogy a rongyos vörös köpenyt kissé lehúzza válláról olyan céllal, hogy részvétet keltsen iránta a népben, majd dühösen így szólt: „Íme az ember!” Mintha ezt akarta volna mondani: „Mit tettetek ezzel a szerencsétlennel? Úgy szétmarcangoltátok, hogy felesleges elítélni, mert a kínzások következtében már úgy sem bírja sokáig.” De a farizeusok és őket követően a nép csak kiáltozta: „El vele, parancsold meg, hogy feszítsék keresztre!” A tömeg szinte meg volt babonázva. A farizeus papok körbejártak közöttük és Jézus ellen bőszítették. Körülnéztem, kik kiabálnak ellene, és közülük nem egyet felfedeztem olyat, akit meggyógyított leprából, vakságból, bénaságból. Milyen hamar elfelejtették a sok jót, amit velük tett! Láttam, hogy Szent Fiamnak is hogy fáj ez a hálátlanság.
Kicsinyeim! Tudom, köztetek is vannak olyanok, aki önzetlenségből kisegítik és megvigasztalják a rászorulókat, és mikor ők kerülnek szorongattatott helyzetbe, ellenük fordulnak és ellenségeivé válnak. Ilyenkor azt élitek át, amit Jézus a hálátlanokkal. Tegyetek úgy, mint Ő, a ti Mesteretek! Nem hánytorgatta fel nekik a sok jót, nem emlékeztette őket hálátlanságukra, hanem imádkozott értük és hatalmas szenvedését bűneik megbocsátásáért felajánlotta Atyjának. Boldog, aki nem vár földi hálát felebarátaitól, mert az gazdag jutalmat kap érte a Mennyben.
Ó, Gyermekeim! Milyen ravaszul félrevezették Jézus kortársait, akik áhítattal hallgatták tanításait, ámultak csodatételein. Papjaik elhitették velük, hogy szemfényvesztő, varázsló volt, és az ördög által műveli a csodáit. Az egyszerű emberek úgy érezték, hogy igazuk van a papoknak és írástudóknak, mert csaló volt és hamis próféta. Így aztán úgy látta, honfitársai elhagyták. Még az apostolai se kísérték el az ítéletre, csak János, Mária Magdolna és Én.
Ma is vannak igaz próféták, Isten hírnökei, akik hiába próbálják Jézus szent szavait közvetíteni. Eleinte hallgatnak rájuk, de azután jönnek a nagyfelkészültségű teológiai ismeretekkel rendelkező emberek, akik „Isten nevében” a választottat hiteltelenítik, rágalmakat szórnak rá, elmebetegnek állítják be, vagy hamis prófétának. Így aztán egyre több ember, aki eddig követte Isten eszközét, kiábrándul belőle.
Visszatérve Szent Fiam történetéhez – ahogy múlt héten hallottátok a tanításban – a helytartó választási lehetőséget tárt a nép elé: „Jézus vagy Barabás?” Ezt harsogta rá a felbőszült, felizgatott tömeg: „Éljen Barabás, és haljon meg a názáreti Jézus!” Ez nem tetszett Pilátusnak és még egyszer megkérdezte, mit tegyen, de a nép változatlanul azt követelte, hogy ítélje halálra, feszítse meg. Még utoljára így fordult a néphez: „De hát azt akarjátok, hogy megfeszítsem királyotokat?” Még hangosabban kiabálták: „Nekünk nincs királyunk, csak császárunk!” Erre aztán végleg kimondta a halálos ítéletet, a kereszthalált. Rám, Édesanyátokra az ítélet elhangzása lesújtó hatással volt, pedig a Szentírásból tudtam, mi vár a Messiásra. Mégis utolsó percig reménykedtem, hogy felmentik. E kegyetlen szavakra újra elvesztettem eszméletemet. János és Mária Magdolna támogattak két oldalról.
Drágáim! Tekintsetek végig a történelmen! Hány és hány embert végeztek ki Krisztus előtt és után ártatlanul. Hová vezet a gyűlölet, az irigység, a bosszú, a szeretetlenség? Hány ember áldozata lett a hamis tanuknak a bírósági tárgyalásokon. Szinte minden ószövetségi prófétát megöltek! Milyen sok felszentelt gyermekünk végezte életét vértanúhalállal! Zsidók milliói haltak meg a gázkamrákban. A mai végső idők keresztényüldözései is arról tanúskodnak, hogy a történelem ismétli önmagát. Mégis a rengeteg ártatlanul elítélt közül Jézus Krisztus története véste bele magát legmélyebben az emberiség szívébe. Vajon miért éppen Ő? Mellette elhomályosul az összes többi áldozat fénye.
Először is az elítéltek közül Ő volt a legártatlanabb: tökéletesen ártatlan. Soha még a bűn árnyéka sem esett rá. Mivel nem volt benne áteredő bűn, a bűnre való hajlamot sem ismerte. Másodszor, mint Isten Fia, a teljes Szentháromság második személyeként vállalta az emberré-válást és a megváltás művét, mint Atyja akaratát. Ezt az igazságtalan elítélés elfogadása nélkül nem tudta volna beteljesíteni. Harmadszor a vértanúk egyetlen kicsi életükkel lelkek százait, ezreit, millióit mentették meg, Krisztus viszont az egész emberiségért adta oda az életét.
Most pedig, drága Gyermekeim, Én, Édesanyátok nyújtom felétek a kezem és kérdezem, eljöttök-e velem egy csodálatos helyre? … Akkor csukjátok be testi szemeiteket! Felülünk a gondolat szárnyára, és már ott is vagyunk a Mennyország kapujában. Két hatalmas fehér angyal kinyitja az aranykaput. Mindenkinek itt az őrangyala és hófehér ruhát ad rá. E nélkül nem lehet ide belépni. Puha, fényes felhőkön lépkedünk. Az ég aranysárga, mintha a Nap lemenő sugarai világítanák meg. Sok fehér, fényes, átlátszó angyalt látunk és fehér ruhás szenteket, aki dicsőségük foka szerint eltérő fényben ragyognak, egymással nagy szeretettel kommunikálnak. Nézzétek, mennyi hajlék van itt. Ott szemben különös nagy fényben tündökölik egy fényhajlék, amerre mutatok. Gyertek utánam! Megérkeztünk. Sok kicsi harangból álló csengősor van a bejáraton. Meghúzom, és egy szeráf kitárja az ajtót. Ide csak Én léphetek be, az Isten Anyja. Ott trónol a Szentháromság. Elmélyülten beszélgetnek. Az Atya így szól:
„-Drága egyszülött Fiam! Szeretném megköszönni neked, hogy terveinket elősegítve vállaltad és elfogadtad a földön a legigazságtalanabb ítéletet, a keresztrefeszítést. Viszonzásul megajándékozlak a bírói tiszttel a világ fölött. Neked adom a különítélet jogát: minden egyes ember megítélését a halála pillanatában. Azonkívül, Te leszel, Fiam, az utolsó Ítélet bírója, aki majd szétválasztja a kosokat a bárányoktól. Jézus feláll, letérdel a Mennyei Atya előtt, aki megáldja Őt. Majd távozik a különítélet helyére.”
Gyertek, Engesztelőim, kövessük Őt. Leül egy díszes székre. Hófehér, aranyszegélyű ruha van rajta, és a kezében egy nagy piroskötésű könyv: AZ ÉLET KÖNYVE. Nem messze Tőle baloldalt áll a gonosz a maga szörnyű, ijesztő valóságában. Nézzétek, Gyermekeim! Tömegével közelednek a lelkek, most hagyták el testüket: öregek, fiatalok, férfiak, nők, gyermekek. Viselkedésük más és más. Van, aki mosolyogva, de megrendülve jön, van, aki reszketve, van, aki vagány nemtörődömséggel, cinikusan, van, aki alázatosan, zokogva. Jézus egyenként foglalkozik velük. A Sátán közelebb jön, mindenkinél lesben áll. Sűrűn nyitogatja a Bíró az Élet könyvét, mindenki nevénél felolvassa, hogy mi van róla feljegyezve. Nézzétek, ott térdel előtte egy öreg néni lelke. Csókolgatja az Üdvözítő lábát, és örömkönnyeivel öntözi. Neve mellett csupa aranybetűs feljegyzés van: alázat, böjt, áldozat, önmegtagadások, zarándoklatok, apostolkodás stb. Jézus feláll, szívére öleli, és őrangyalával azonnal a Mennybe küldi. A gonosz dühösen, irigyen távolról nézi. Egy 5 éves kisfiú következik. Biciklibaleset áldozata lett. A gyermek kacagva fut Jézus karjaiba. Ölbeveszi, össze-vissza csókolgatja, és őrangyala már viszi is a ragyogó fénybe. Egy 60 éves férfi ott remeg Megváltója színe előtt, mert sok a tartozása. Neki is láthatóvá válik a sok feljegyzés a könyvben: 40 éve gyónt, nem gyakorolja vallását, jó családapa és hűséges férj volt, felesége halálos ágyához papot hívott. Meggyónt és felvette a betegek szentségét. Jézus szeretettel átöleli, és a tisztítóhelyre küldi. Ó, nézzétek, egy csinos 40 éves nő közeledik. A gonosz jóképű fiatalember alakjában áll mellette és csábítja. Jézus mutatja a róla való feljegyzéseket: öntörvényűen váltogatja a kapcsolatait, abortuszok, édesanyjának haldoklásakor eutanáziát kért a kórházba, hitetlen volt, minden kegyelmet visszautasított. Most sem fogadja el Jézus ajánlatát, hogy bánja meg bűneit. A gonosz egészen átöleli, és ő viszonozza a közeledését. Jézus szeméből két nagy könnycsepp gördül le. „Segítsetek!”- kiáltja felétek. Itt csak az Irgalmasság Rózsafüzér segít. Mondjatok el érte egy tizedet. „Jézus fájdalmas szenvedéséért…” A Mennyei Atya küldi a Szentlelkét galamb alakban. Szárnyai alól fényt bocsát a lélekre, aki hirtelen megvilágosodik és megbánja bűneit. Letérdel, és hangosan zokog. Jézus mosolyog, átöleli és a tisztítótűz legmélyére küldi vezekelni.
Drága Gyermekeim! Egyszer majd ti is odaálltok a hosszú sorban. Készüljetek fel bűnbánattal, szentgyónással, szentáldozással, teljes búcsúkkal! Úgy szeretném, ha egyenesen a Mennybe irányítana titeket Megváltótok, az Égi Bíró.
Megáldalak benneteket a tisztaság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 

Utolsó bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.